A bókolás és dicséret a társadalmi kapcsolatokat beolajozza, egy randi helyzetben pedig pozitív benyomást kelt rólad és szimpatikussá válsz. Persze, kivéve, ha rosszul csinálod, mert akkor szimpla, suta benyalásnak tűnik, azt meg mindenki utálja. Levelet kaptam!

Hogyan lehet megdicsérni embereket? Akár fiút,akár lányt,legyen egy idegen,ismerős ,bárki! Sokszor akartam dicsérni embereket de nem tudtam mit mondjak nekik,és nem jött ki belőlem semmi, lehet olyan is, hogy nem beszélek amúgy az illetővel csak megdicsérem és nem beszélek vele? A dicsérettel kezdem a mondandóm, vagyis csak megdicsérem, és utána semmi. Ez lehet?Tudnál mondani példát ezekre?

Indulj ki magadból!

Huhh, kezdjük az alapoknál. A dicsérgetés és bókolás nem úgy működik, hogy hirtelen eszedbe jut, hogy jajj már két hete nem dicsértem meg senkit, nosza! A következő a titok nyitja: nem a másik dicséretéből kell kiindulni, hanem - kapaszkodj meg - saját magadból! Méghozzá abból, hogy NEKED mi tetszik az adott emberben. Ha erre figyelsz, onnantól kezdve sima ügy az egész. Nézelődsz, látsz valamit, ami tetszik, és megdicséred. Ennyi. Hogy miért megy annyi embernek ez baromi nehezen? Mert aki nem nagyon meri a saját véleményét felvállalni, az sokszor azt sem meri kimondani, mit talál pozitívnak.

A bókolás nem benyalás! 

A másik, ami miatt nehéz a bókolás, hogy benyalásnak tűnik. Figyelem! Kizárólag akkor tűnik benyalásnak, ha nem őszinte a dolog! Ha valami tényleg lenyűgöz és nagyon tetszik, és ezt elmondod, azt mindenki pozitívan fogja értékelni. Hadd mondjak erre egy példát. Nemrég egy baráti társaságban találkoztam Alföldi Róberttel, aki ugyebár eléggé celeb, híres rendező meg valami tehetségkutatóban is zsűritag meg ezer más dolgot csinál. Ha azt mondtam volna neki, hogy jajj mennyire tisztelem a munkásságát, nettó benyalás lett volna, merthogy szégyen, gyalázat soha nem láttam tőle semmit (a szándék megvan, az eljutási készség nincs). Ha viszont láttam volna akár csak egy darabját is és az valóban tetszett volna és ezt elmondom hogy miért, kiemelve egy konkrétumot, az már egy őszinte dicséret lett volna.

Ne csak úgy általánosságban, konkrétan!

És ennél a példánál maradva: ne úgy általában dicsérj vagy bókolj valakinek mert azzal nem lehet mit kezdeni hogy "mennyire klassz fej vagy", vagy "mennyire gyönyörű vagy". Konkrétumot emelj ki, és azt dicsérd. "Iszonyat jól megoldottad ezt a feladatot", "nagyon jól áll neked ez a szín." Már mindjárt jobban esik a másiknak! Legyél személyreszabott, és akkor érezni fogja a másik, hogy valóban őt dicséred, nem csak a dicséret kedvéért, hanem azért, mert valamit tényleg értékelsz benne.

Így bókolj/dicsérj: 

• Dicsérd azt, ami tetszik!
• Ne bókolj/dicsérj olyasmit, amiről fogalmad sincs!
• A dicséret nem benyalás!
• Konkrétumot dicsérj, ne csak úgy általában bókolj! 

Ennyi az egész! Gyakorolj! Ha belejössz, egy idő múlva már automatikusan fog menni a dolog és sokkal szimpibb leszel másoknak!

Jó dicsérgetést és bókolást kívánok!

Mondtam már, hogy nem tilos FiftiFifti randikon sem bókolni? ;-)