Az online társkeresést sokan szidják azért, mert személytelen, rengetegen csak szórakoznak rajta és nem komoly kapcsolatot keresnek, illetve temérdek elfecsérelt idő és energia amíg egy randit sikerül összehozni. A randikon pedig általában olyan emberek jelennek meg, akik nem is tetszenek és legszívesebben még a kávé előtt elszaladnál. Megéri egyáltalán? Rengeteg sikersztori (és a korral együtt fogyó ismerkedési lehetőségek) igazolja, hogy igen. És akkor itt vannak a telefonos randi applikációk!

Most nem a társkereső oldalak mobilra fejlesztett változatáról van szó, hanem a kifejezetten a mobil környezetre megírt és csak ott létező appokról. A legtöbbjüknél nincsenek nagy szenvedés árán megírt adatlapok, nincs hosszas üzenetküldözgetés: látsz egy képet, eldöntöd, hogy tetszik-e vagy sem a másik, rányomsz és kezdődhet a legfeljebb SMS-méretűre tömörült ismerkedés amelynek lényege hogy minél gyorsabban összehozzátok az első találkozást. Most bemutatok hármat közülük:

ÍME 3 RANDI APPLIKÁCIÓ!

TINDER: IKSZ VAGY SZÍV?

Igazából a Tinderrel való találkozás adta meg ennek a cikknek az apropóját. Egy borbárban arra lettem figyelmes, hogy ismerősöm állandóan nyomkod valamit a telefonján. Hosszas unszolásra elárulta, hogy épp tinderezik. Az app használata roppant egyszerű: regisztrálás után a Facebook profilképedet húzza be és mutatja meg azoknak, akik tőled az általad beállított távolságon belül vannak. Akinek tetszel, nyom egy szívecskét, és ha te ezt viszonzod, kezdődhet is a beszélgetés rövid üzenetek formájában.

Gyakorlatilag tehát nem fáj a visszautasítás, hiszen nem is tudod, ki nyomott rád ikszet, ugyanakkor neked sem kell visszautasítani senkit, hiszen csak azzal tudsz kommunikálni, ahol a tetszés kölcsönös.  Amerikában Tinder-őrület van, Magyarországon még csak most kezd igazán elterjedni. Bár az angol nyelvű blogoszféra többsége szerint a Tinder csak arra jó, hogy villámgyors szexkalandokban legyen részünk, de erre rácáfol ismerősöm esete, ahol sikerült tető alá hozni egy párkapcsolatot, igaz, csak rövid életűt, mivel csak pár hónapig tartott.

Iksz vagy szívecske?

HINGE: AZ ISMERŐSÖD ISMERŐSE…

A Tinder mechanizmusára alapozott Hinge elődjénél jóval szigorúbb: ez az app is a Facebookról húzza le és mutatja meg a fotókat, viszont kizárólag azoknak, akikkel kölcsönös ismerősöd van a közösségi oldalon. Gyakorlatilag tehát az ismerősön keresztül történő bemutatás modern megfelelője. Naponta ráadásul csak egy bizonyos számú potenciális jelöltet mutat meg, ami miatt eléggé korlátozott az alkalmazás használhatósága.

… ÉS EGY MAGYAR VERSENYZŐ: JOY RANDI

Tavaly jelent meg az app piacon a Joy Randi, amelyen előfizetés nélkül is lehet nézelődni. Mechanizmusa hasonló, mint a fenti két appnak, igaz, elsőre többet mutat meg a felhasználókból, mint a Tinder, vagy a Hinge. Viszont eddigi pályafutásom során még nem találkoztam olyan társkeresővel, aki ezt használta volna.

Joy Randi

MI A BAJ AZ APPOKKAL?

A randi appokat – csakúgy, mint annak idején az online társkeresőket – sokan támadják. Vannak, akik gyorsételhez hasonlítják őket, mondván, önkontrollal és kis mennyiségben fogyaszthatók, túlzásba víve azonban kifejezetten károsak a mentális egészségre. Az egyik nagy amerikai randiguru szerint:

“Manapság az online társkeresés furcsán működik. A felhasználóknak nincs idejük olyasmikre, mint adatlap vagy email írogatás. Tulajdonképpen azt akarjuk, hogy végigpörgessünk fotók listáink aztán pedig rögtön találkozzunk. És így is teszünk – majd panaszkodunk, hogy mekkora szívás az online társkeresés. Miért is szívás? Azért, mert rengeteg idiótával kell randizni. Miért is kell rengeteg idiótával randizni? Azért, mert nem szűröd őket. Miért is nem szűröd őket? Azért mert időbe telik és te nem akarsz időt pazarolni – azonnal akarsz mindenkivel találkozni, hogy csekkold, működik-e a kémia.”

Tény, hogy a fent bemutatott appok meggyorsítják a folyamatokat, kérdés, elvezet-e ez a felgyorsult keresés az áhított célhoz, ami az ezt a blogot olvasók körében jellemzően a komoly párkapcsolat. Illetve számít-e bármit, hogy például a Tinderen jött össze az első randi? Befolyásolja-e azt, hogy hogyan állsz a későbbiekhez, ha appon találkoztatok? Megteremti-e azt a hamis illúziót, amelyet már az online társkeresők is csak erősítenek: azt, hogy rengeteg lehetőséged és esélyed van az újrakezdésre, hiszen a potenciális jelöltek száma szinte végtelen?

MI A JÓ AZ APPOKBAN?

Egy fotó és más semmi – hát nem ez minden online oldalakon társat kereső álma? Főleg manapság, amikor még azt is be kell írni az online társkeresőkön, hogy hány kiló vagy és egyébként is mindenféle személyes adatot elkérnek tőled, aztán pedig boldog-boldogtalan láthatja.

Az appokon csak a fotód látszik és ha kölcsönös a találat, csak annyit osztasz meg magadról, amennyit akarsz. Nincs túlszűrés, nincs “de én két centivel magasabbat szeretnék”: a randin az első benyomás és persze az utána történő beszélgetés alapján tudsz dönteni. Ideális azoknak, akik elfoglaltak: egy-egy gombnyomás és már jön is a következő (kép).

“Persze ez az app sem fog mindenkit azonnal ágyba bújtatni (sokakat pedig soha), de kétségtelen, hogy rég került ilyen jó eszköz azok kezébe, akik a fárasztó és megaláztatásokkal teli élő akciózás helyett inkább a virtuális ismerkedést preferálják.” (444.hu) 

Mit gondolsz? Vajon javítanak vagy rontanak a randi appok az amúgy is ingatag online társkereső helyzeten? Könnyebbé teszik az ismerkedést, vagy épp ellenkezőleg, megnehezítik és csak arra jók, hogy instant szexkapcsolatok jöjjenek létre? Próbáltad már? Mi a tapasztalatod? Oszd meg velünk!